Egyszerű tárgy

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen lezajlott a hallgatók elmúlt fél év szellemi- és gyakorlati munkájának kiértékelése. A formatervező tanszék egyik tanára és műhelyvezetője, Szilágyi Csaba meghívott a fémműves, formatervező, bútortervező, valamint belsőépítészeti tervezés szakok diákjainak bemutató előadására.
Izgalmas témakörökben kellett alkotniuk – monolit ékszer, az otthon tárgyai (luxus edények, bowl), kül- és beltéri bútorok időskorúaknak
Különösképpen az utolsó téma volt érdekes számomra. Betegség utáni nehéz napjait élő, idős közelimet látva, megtapasztalom, mennyire nem vagyunk felkészülve erre a világszerte már régóta fejtörést okozó problémára. Nevezetesen: a betegségek következtében, vagy az öregedéssel járó megnehezült életvitelre, szűkebb és tágabb környezetünkben.

Mégpedig azért, mert idős betegeim gyak­ran mondják: „jaj, doktornő, nem jó dolog sokáig élni, öregnek lenni, különösen a mai társdalomban”. Idős betegeim valamennyien érzik az öregek számkivetettségét. Számom­ra egyébként rengeteg pluszmunkát jelent „praxisom elöregedése”, hiszen sokkal több polimorbid betegem van, akiket nem akarok kitenni a kórházi ellátásnak, tehát számos problémájukat otthonukban látom el.
Idézet ebből a cikkből: http://www.weborvos.hu adat/magyarorvos/2008maj/16-18.pdf

Lábadozó rokonom részéről felmerült a minap, hogy kéne egy magasabb szék, amin félig ülve, könnyebben tudná elvégezni a konyhai munkát a pultnál. Azt tudtam, hogy nélküle nem szabad választani, ki kell próbálnia, azt viszont nem, hogy csak az ötödik bútorboltban fogjuk megtalálni, és csak megközelítőleg olyat, amilyet elképzeltünk.

Nézzük egy ilyen „egyszerű” tárggyal szembeni elvárásainkat:
Legyen statikailag stabil, biztonságos, használat közben fix, akadálytalanul megközelíthető, könnyen megfogható, ne legyen súlyos. Legyen az ülőrész ergonómiailag kényelmes (gerincoszlop, farkcsont, fenékgumók, comb, lábak terhelése megosztott) és csúszásmentes. Legyen változtatható a magassága, jó ha összecsukható, egyszerű a kezelése és a tárolása, lehetőleg legyen lábtartója, de az ne zavarjon, amikor nincs használatban. Legyen könnyen tisztítható, kopás- és ütésálló, színe passzoljon a konyhánkhoz, legyen kecses, szemrevaló, egyszóval esztétikus. Megjegyzem: ha valami jó és egyszerű, az általában szép is. Legyen könnyen szerelhető, csomagolható, szállítható, jah és olcsó.
Hát, nem egyszerű?!

Rendkívül örültem, amikor a MOME egyik negyedikes diákja, pont ilyen célra tervezett alkalmatosság rajzait kezdte ismertetni. Sajnos az egyoszlopos, ám a talprészen több ponton is támaszkodó, állítható magasságú szék sem bizonyult meggyőzőnek, a szigorú egyetemi zsűri szerint sem. Viszont kivitelezésre érdemesnek ítélt két másik hasznos tárgyat: egy székké alakítható gurulós bevásárlótáskát és egy csővázas hintaszéket. Az utóbbi egy egyedi módon kialakított önfeszülő ülőrésszel, két gázrugó segítségével, könnyebbé tenné a leülést és felállást.

Csabától megtudtam, hogy ő is részt vállalt egy olyan tankönyv összeállításában, amelyik a dizájnnak ezt az elhanyagolt területét öleli fel.
A többéves külföldi kutatások eredményeit adaptálták magyarországi környezetre és mentalitásra, saját tapasztalatokkal kibővítve.
A cél az lenne, hogy útbaigazítást nyújtson a szakmának a különböző fogyatékossággal és képességekkel élők, valamint az időskorúak, és ez által az egész társadalom érdekében.
Ez a tankönyv a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány kezdeményezésében készül el 2009-ben, hogy a magyarországi felsőfokú tervező képzésben nyújtson segítséget terjesztve a Befogadó Tervezés (Inclusive Design) szemléletét.